A TECHNIKÁKRÓL:
A szőnyegek attól függően, hogy milyen technikával
készülnek két nagy kategóriába sorolhatók. Az egyik nagy családba
a szövött technikával készült szőttesek,
más néven kelim, a másik nagy családba pedig a csomózott
szőnyegek tartoznak.

A szövés
technikája:
Ez a technika igen ősi és
messzi múltra tekint vissza (keletkezési hátterük
Afganisztán, Irán, Türkmenisztán). A szőttesek gyűjtőneve KELIM, ami annyit jelent, hogy nem csomózott technikával készülnek, hanem szövött technikával. A szövőszékek a nomád életmódból fakadóan primitívek és kezdetlegesek, de lényegét tekintve megegyeznek a városokban használt szövőszékekkel, persze ezek sokkal fejlettebbek és korszerűbbek. A nomádok által használt fekvő szövőszékek a vándorló életforma kívánalmainak megfelelően minden nehézség nélkül szétszedhetőek és szállíthatóak. A szövőszék viszonylag keskeny formájából adódóan a rajta készült szőnyegek is keskenyek.
A szövési technikának a lényege, hogy a fekvő fakeretre felvetőszálakat húznak, majd pedig ezek közé keresztszálakat vetnek. Egy fésű segítségével a keresztszálakat összetömörítik, így érik el, hogy a szövött anyag igen tartós és strapabíró legyen. A keresztszál, mely a textília jellegét és kinézetét adja elsősorban gyapjú.

A régmúltban a nomád életmód nélkülözhetetlen tartozékai voltak a csodaszép szőttesek. Ebből a textíliából készültek a törzsek legfontosabb használati tárgyai, olyanok mint az ágytakaró, szőnyeg, párnahuzat, bejárati takaró, tarisznya, felső ruházat, teve-takarók, stb. Bár a körülmények a régmúlthoz képest jócskán megváltoztak, a technika és a minőség, mely ezeket a gyönyörű textíliákat jellemezte semmit sem változott. Napjaink legszebb szőttesei az afgán, a kaukázusi, iráni, türkmenisztáni és a török régió területeiről érkeznek.

A képeken néhány
olyan szőttest mutatunk be, melyek a mai Törökország területein
élő kisebb népcsoportok által készültek.
|